Milyen ritkán adatik meg az
embereknek, hogy átadják magukat az életnek... Mikor teljes odaadással hittel,
szeretettel vagy abban, amiben éppen vagy. S még élvezed is, hogy Vagy! A
Jelenlét hatalma… Nos, igen, a Jelenlétben az erő. De milyen nehéz elérni. Az
elme sokszor közbeszól, így éppen a múlton rágódsz, vagy a jövőn, vagy bárhol
máshol, néha fel sem tűnik merre is vagy épp, mindenfelé fordul a figyelmed,
csak épp a jelenre nem. Annyi minden szól már az áramlásról a jelenlétről, tele
van vele a háló, persze megvalósítani mindig más. Magunkba figyelni közel sem
megszokott az emberek többségének. Hiszen ott mag-ány, vagy a munka, mi lesz holnap, mit egyek,
miből? Fáradt vagyok, pihenni kéne, de… stb. stb. Áramlás? Ugyan már, ki tudja ezt
megvalósítani a mai világban, hiszen stress van és rohanás. Mondja az ego, vagy
épp az elme. Pedig ha körülnézel az áramlás nem csak bennünk van, mindenkoron
és mindig, de körülöttünk is. Menj ki a természetbe és nézd ahogy az állatok viselkednek.
Elég ha kimész az utcára, hagyd egy kicsit magára a gondjaidat és csak állj
nyitottan: figyelj és megláthatod. Az
emberek jönnek, mennek, a dolgok állandóan változnak, s ha éppen csak nézel és
nem mozdulsz Látsz! Mit is? Rengeteg mindent. Látsz, rohanást, félelmet,
szeretetet, állandóságot, és áramlást stb, stb. Felnézel az égre, amit
kevésszer teszel esetleg, csodálatos, nem? . Mégis, azt látod leginkább amire
amúgyis a legtöbb fókuszod van. Ha körülnézel, és azt figyeled mennyi ember
mosolyog, akkor azt keresed, és egyre többet fogsz találni. Ha netán még te
magad is mosolyogsz, bizony egyre több mosolyt látsz viszont, nem csak a
távolban, hanem egyre közelebb. Nicsak, hatással vagyunk a környezetre. Hoppá… Most
jöttök ti, és kitaláltok megannyi kifogást és hogy igen, de meg hát akármi és
persze hogyan, de én annyit próbáltam és hát mégis… Erre válaszként egy klisé,
is jöhetne, ha nem próbálkozol nem is éltél. Megpróbáltad, hányszor is?
Feladtad, hányszor is? De nézz meg egy másfél éves gyereket. Mondom neki, hogy
ne másszon fel a fotel tetejére, mindent elkövetek, hogy ne tegye, 52 szer
különféle megoldásokkal próbálom távol tartani, de ő nemet még nem úgy
érzékeli, mint mi, megpróbálja 53szor is! Ez aztán kitartás! Ha nem lenne
bennünk ősidőktől fogva gyerekként, bizony nem is tudnánk járni. Gondoljatok
csak bele. Mennyi próbálkozás és mennyi idő, míg kiépül az izomzat, míg
egyáltalán fel tud ülni. Majd állni, és még járni is! Az hagyján, de mi is
voltunk gyerekek, és bizony mi is végig mentünk ugyanezeken. Kitartottunk, és
vitt előbbre valami, magunk sem tudtuk akkor mi, de most bizony járunk, sőt
futunk, netalántán még sportolunk is. Volt valamink ami legtöbbünknél mostanra
már ez a tulajdonság szunnyad. Sokan csak vegetálnak, megpróbálnak élni, mennek
a társadalom után, túlélnek. Azt gondolod jobb lesz holnap? Hát megint egy
klisé, ha a változást magaddal kezded többre jutsz. Ami bent az, kint és ami
kint az bent. Hogy nehéz és lassú a változás és nem látszik mindig azonnal?
Légy rugalmasabb és lazább. Persze! Mondod te:mégis hogyan? Te, aki írod nekem
ezeket klisékben gondolkodsz, de én
hogyan vigyem ezt bele az életembe. Erre mit mondok én? Mindannyian egyediek
vagyunk és csodálatosak. Kezdjük ezzel. Hiszed? Nem? Pedig így van!!! Van
valami amit csak te tudsz a legeslegjobban ezen a világon, de lehet, hogy még
nem fedezted fel. Ha felfedezted, hiszel benne! Hiszel bennem, hogy így van?
Jó. Csakhogy nem bennem kell hinned, vagy a rendszerben, a társadalomban, hanem
magadban. Hogy ki vagy és hol a magod, mi is és ki is vagy valójában bizony
neked kell rájönnöd. Légy úton. Az útban bizony hihetsz! A szeretet útja az
univerzum útja, önmagunkhoz vezet. Mi a szeretet? Jó a kérdés, gondolkozz el
rajta, neked mit jelent a szeretet! Mindenkinek mást. Azonban mégiscsak az a
valami, amit a szeretet köntösében bújtatunk tartja össze a világot. Hogy
számodra hogyan nyilvánul meg, mit vársz el tőle, hogyan szeretnéd áramoltatni,
megkapni, adni, bizony beszél rólad, a hiányaidról vagy akár az erősségeidről
is.
Hogy jön ide az áramlás? A
szeretet áramlás, az áramlás szeretet. A szeretet sok minden mással együtt
elfogadás, de nem megalkuvás. Van különbség. Dolgozni valók magunkon.
Ha már ismét áramlás, újabb
elmélkedős feladat neked. Könnyebb helyzetben vagy, ha vezettél már autót,
hiszen akkor könnyebben el tudod képzelni, vagy meg is tudod csinálni. Persze
nem kell hozzá autó sem, elég egy bicikli, vagy elmenni az uszodába, vagy
bemenned az örvénylő tömegbe. Ülsz az autóba és vezetsz. Előtted is vannak,
mögötted is vannak, mész, ahogy az út visz. Az agyad szépen összhangba hozz
mindent. A távolságot az előtted lévő autóval, az útkanyarulatokat, az
útviszonyokat, az esetleges válatlan dolgokat, és megannyi mindent. Képzeld
csak el, simán csinálod és észre sem veszed milyen profin áramolsz. Ezt
megannyi helyen érezheted és gyakorolhatod. Ha zenélsz akkor abban, ha éppen
olvasol abban. Gondolj bele. Gyerekként nem csak járni, hanem még olvasni is
megtanultál. Fogalmad sincs mi lesz a könyv végén, de te voltál olyan laza és
bátor, hogy megadtad magadnak a lehetőséget és hiszel abban, hogy végig tudod
olvasni. Hiszen a betűket ismered, és végülis ezek csak szavak. Jó persze. Ha
hangosan felolvasol még szembetűnőbb, hogy mennyire vagy összhangban, nemcsak a
szavakat tudod elolvasni, úgy hogy még sosem láttad, de talán még hangsúlyozol
és mesélsz is! Ez mi! Érted ezt? Mi ez, ha nem varázslat. Benned van a tudás,
és egyszerűen csak áramolsz. Mikor zenélni tanulsz, vagy olvasni még nincs meg
benned ez a valami, az előre látás és figyelés képessége, hogy a pillanaton túl
lás, akár a kottát, akár a betűt, ugyanakkor mégis a jelenben legyél. De mikor
eléred azt a pontot, már összeáll a kép, a tudás, az agyad és valami más
kontrolál és visz. S te hiszel neki. Ember zseni vagy és csodálatos, és egyedi,
mikre vagy képes, hát látod e? Egy lépéssel előtte jársz a dolgoknak, de mégis
tökéletesen a jelenben vagy, és így jön létre a szó, amit olvasol és még
értelme is van. Hát nem csodálatos? Hát így kell áramolni is!! A hit ott van
benned, mégha a mélységben is lapul. Ha nem hinnél, nem olvasnál, nem vezetnél,
ki sem mennél a tömegbe, de mégcsak nem is járnál. Csak gügyögnél és babaként
viselkednél. De te valamikor döntöttél, fejlődsz, tanulsz. Ilyen ez, így megy
ez, amíg élünk. Félünk, élünk, fájunk, pont mint a gyerekek, ők azonban tartják
az irányt, viszi őket az iránytű, ösztöntől tudják merre tart a fejlődés útja.
Mi a te irányod, mi az iránytűd? Elvesztetted? Hogyan jutsz vissza a szeretet
áramába? Keresd meg, hidd el megéri… Nem
tudod mi vár rád a könyved végén? Hát olvasd végig. ;)
Christin B Lona
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése