tag:blogger.com,1999:blog-80708463322551871082024-03-05T01:32:06.410-08:00LélekvirágAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/05147882283196517913noreply@blogger.comBlogger6125tag:blogger.com,1999:blog-8070846332255187108.post-1069415242450352362018-05-29T02:46:00.001-07:002018-05-29T02:50:39.181-07:00Tizmilliószoros napok, mi is és ez és hogyan működik?<div class="_2cuy _3dgx _2vxa" style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #1d2129; direction: ltr; font-family: Georgia, serif; font-size: 17px; margin: 0px auto 28px; white-space: pre-wrap; width: 700px; word-wrap: break-word;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaHLFaPU5DXoxGnAWRNkrmoNAR-1ud4lybQr0DPYQG4D2Tb5FWZN0EJ-VkmqNbo_Db9uVXZ-ajjAiTxXsKVXdd94SNOO7d2MIvQRyD6drm1u8ayn4yyV_7Ea2-OxqcxMuEoUMDt4u6tns/s1600/White-magic-love-spells-that-work.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="326" data-original-width="534" height="195" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaHLFaPU5DXoxGnAWRNkrmoNAR-1ud4lybQr0DPYQG4D2Tb5FWZN0EJ-VkmqNbo_Db9uVXZ-ajjAiTxXsKVXdd94SNOO7d2MIvQRyD6drm1u8ayn4yyV_7Ea2-OxqcxMuEoUMDt4u6tns/s320/White-magic-love-spells-that-work.jpg" width="320" /></a> <span style="color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; text-align: justify; white-space: normal;">Napjainkban nagyon népszerűek a spirituális és ezo körökben a Tizmilliószoros napok. Rengeteg embert megbolygat ez a négy nap, még a kevésbé spirituális beállítottságú embereket is megtalál. Valójában azonban kevesen értik és tudják is mi ez az egész. Sokan azt gondolják, hogy ezen a napon mindenképpen vidámnak pozitívnak és jó gondolatokkal kell legyünk, mert 10 milliószorosan visszaszáll ránk különben a fájdalom és a rossz. Nyugodjatok meg, ez nem így van, és nem így működik, hogy ez a négy nap kiváltja a többit, és akkor elég csak ezen a napon tudatosnak lenni és pozitívnak, aztán már el is van intézve és miénk a világ, nem kell törődjünk semmivel. Az élet a fejlődésről szól, a folyamatos változásról, és némi tudatosítással befelé figyeléssel tudunk változtatni az életünkön. Hiába akarunk ezen a napon mosolyogni, az elménkkel, - mert azt mondták, ezt kell tenni,- hogy jobb legyen az életünk ezen a napon, mikor valójában a tudatalattinkban teljesen más van, és úgyis az fog igazán hatni, nem az amit az elménk szeretne. </span><span style="font-family: Georgia, serif;">Minden nap egy tudatos teremtési nap, nem csak ez. </span><br />
<div style="color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; text-align: justify; white-space: normal;">
<br /></div>
<div style="color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; text-align: justify; white-space: normal;">
A 10 millószoros napok valójában a Tibeti buddhizmus részei, és ünnepei. A buddhista szerzetesek ezeken a napon szertartásokat csinálnak, ünnepet ülnek. Ugyanolyan ünnepek ezek, mint a keresztényeknél a Húsvét és a Karácsony. Az első ilyen nap a Vajmécsesek ünnepe. Az első holdhónap 15. napja. Ilyenkor emlékeznek meg a tibetiek Buddha tetteiről. Ezeket a csodákat az emberek hitének erősítésére tette. Ezért ez a Hit ünnepe is. A második ilyen nap, (ez van ma, 2018.05.29. én is) A Születés, a Megvilágosodás és a Halál napja. Buddha ezen a napon született és ezen a napon ment be 35 évvel később a Nirvánába is. A harmadik ilyen nap, az Imakerék ünnepe. Ilyenkor a tibetiek Buddha tanaira emlékeznek és a Négy Nemes Igazságra emlékeznek. A negyedik ilyen nap pedig a Mennybemenetel napja. Ezen a napon ünneplik Buddha mennybemenetelét, mert ekkor ment el az Istennek közé hogy megmutassa nekik tanításait és köszönetet mondott nekik, amiért bejutott a Nirvánába.</div>
<div style="color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; text-align: justify; white-space: normal;">
<br /></div>
<div style="color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; text-align: justify; white-space: normal;">
Miért lett akkor ez a nagy hűhó, és miért is 10 milliószoros? Ezek a napok Dharmacsakra napok is. Mi is a Dharma, és hogyan került ide? A Dharma szanszkrit szó, melynek sok jelentése van, mind a buddhizmus, mind a hinduizmusba. Dharmáról itt olvashatsz bővebben: <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Dharma_(vall%C3%A1s)" style="color: #6699cc; text-decoration-line: none;" target="_blank">http://jogapedia.hu/dharma </a>vagy itt: <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Dharma_(vall%C3%A1s)" style="color: #6699cc; text-decoration-line: none;">https://hu.wikipedia.org/wiki/Dharma_(vall%C3%A1s)</a></div>
<div style="color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; text-align: justify; white-space: normal;">
A Dharma valójában az az út is, amit követned kell a mostani életedben, afféle életfeladat, cselekvés. Ha például az én dharmám a gyógyítás, akkor minden ezzel kapcsolatos dolog támogatott, ha pedig éppen az a dharmám, hogy harcos vagyok és megvédjem a hazám, akkor az. A dharmám ellen cselekszem, ha gyógyítóként embert ölök, de ha harcos vagyok, akkor nem, mert megvédtem a hazám. A tibeti szerzetesek ilyenkor saját dharmájukra hangolodtak rá, sok szerzetes gyógyító és tanító is volt egyben. A csakra nem más, mint egy kerék egy kapu, amely az emberi testünk velejárói, működésének mozgató rugói. Ezeken a Buddha ünnepnapokon a dharma csakrák nyitottak, az a négy, amiről már szó volt. a Hit ereje, a Megújulás, a Tan ( tudás) és a Menny ( Égi sík). Ilyenkor könnyebben elérhetőek ezek a síkok. Mivel nyitottak még akkor is bejutok, ha amúgy máskor nem, vagy nehezen (10 milliószorosan biztos) De csak akkor ha egyáltalán tudom, és ott tart a tudatom. </div>
<div style="color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; text-align: justify; white-space: normal;">
<br /></div>
<div style="color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; text-align: justify; white-space: normal;">
Hogy valójában használod ez ezeknek a napoknak az erejét vagy sem, nem azon múlik, hogy félsz e vagy jól érzed e magad egész nap. Ezek a napok lehetőségek. Ugyanúgy, mint az Advent, ahol a négy angyal és erő jön le, hogy segítsen minket és fejlődésünket. Ezekről sem tudnak sokan, és teljesen másként élik meg. Legtöbb nyugati ember nem buddhista és hindu, mégis megbolygatja őket ez a négy nap. Pedig valójában nincs olyan ereje, hogy most kijutok a karmából 10 milliószorosan. A karácsony is csak egy lehetőség a Szeretet és a Fény felé, és nem az a lényege, hogy tele együk magunkat az ünnepi asztalnál és ajándékozzunk. Ha szeretnénk ezeknek a buddhista napoknak az erejére ráhangolódni, akkor meditáció vagy befelé felé figyelés keretében engedjük el a régi mintáink figyeljünk befelé, és teremtsünk tudatosan, Hitet, Megújulást, Tudást, és vegyük fel a kapcsolatot az Égi síkkal ezeken a napokon!</div>
<div style="color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; text-align: justify; white-space: normal;">
<br /></div>
<span style="color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; white-space: normal;">Szeretettel és fénnyel: Christine B. Lona</span><br style="color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; white-space: normal;" /><br style="color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; white-space: normal;" /><span style="color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; white-space: normal;">#tizmillószoros #buddha #dharma</span><br style="color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; white-space: normal;" /><br style="color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; white-space: normal;" /><a href="https://www.facebook.com/chirstinblona/" style="color: #6699cc; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif; font-size: 14.85px; text-decoration-line: none; white-space: normal;">https://www.facebook.com/chirstinblona/</a></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/05147882283196517913noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8070846332255187108.post-30816461088641663412016-01-14T06:03:00.002-08:002016-01-14T06:16:49.248-08:00Áramlásban élni, avagy az áramlás titkai…<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Milyen ritkán adatik meg az
embereknek, hogy átadják magukat az életnek... Mikor teljes odaadással hittel,
szeretettel vagy abban, amiben éppen vagy. S még élvezed is, hogy Vagy! A
Jelenlét hatalma… Nos, igen, a Jelenlétben az erő. De milyen nehéz elérni. Az
elme sokszor közbeszól, így éppen a múlton rágódsz, vagy a jövőn, vagy bárhol
máshol, néha fel sem tűnik merre is vagy épp, mindenfelé fordul a figyelmed,
csak épp a jelenre nem. Annyi minden szól már az áramlásról a jelenlétről, tele
van vele a háló, persze megvalósítani mindig más. Magunkba figyelni közel sem
megszokott az emberek többségének. Hiszen ott mag-ány, vagy a munka, mi lesz holnap, mit egyek,
miből? Fáradt vagyok, pihenni kéne, de… stb. stb. Áramlás? Ugyan már, ki tudja ezt
megvalósítani a mai világban, hiszen stress van és rohanás. Mondja az ego, vagy
épp az elme. Pedig ha körülnézel az áramlás nem csak bennünk van, mindenkoron
és mindig, de körülöttünk is. Menj ki a természetbe és nézd ahogy az állatok viselkednek.
Elég ha kimész az utcára, hagyd egy kicsit magára a gondjaidat és csak állj
nyitottan: figyelj és megláthatod. Az
emberek jönnek, mennek, a dolgok állandóan változnak, s ha éppen csak nézel és
nem mozdulsz Látsz! Mit is? Rengeteg mindent. Látsz, rohanást, félelmet,
szeretetet, állandóságot, és áramlást stb, stb. Felnézel az égre, amit
kevésszer teszel esetleg, csodálatos, nem? . Mégis, azt látod leginkább amire
amúgyis a legtöbb fókuszod van. Ha körülnézel, és azt figyeled mennyi ember
mosolyog, akkor azt keresed, és egyre többet fogsz találni. Ha netán még te
magad is mosolyogsz, bizony egyre több mosolyt látsz viszont, nem csak a
távolban, hanem egyre közelebb. Nicsak, hatással vagyunk a környezetre. Hoppá… Most
jöttök ti, és kitaláltok megannyi kifogást és hogy igen, de meg hát akármi és
persze hogyan, de én annyit próbáltam és hát mégis… Erre válaszként egy klisé,
is jöhetne, ha nem próbálkozol nem is éltél. Megpróbáltad, hányszor is?
Feladtad, hányszor is? De nézz meg egy másfél éves gyereket. Mondom neki, hogy
ne másszon fel a fotel tetejére, mindent elkövetek, hogy ne tegye, 52 szer
különféle megoldásokkal próbálom távol tartani, de ő nemet még nem úgy
érzékeli, mint mi, megpróbálja 53szor is! Ez aztán kitartás! Ha nem lenne
bennünk ősidőktől fogva gyerekként, bizony nem is tudnánk járni. Gondoljatok
csak bele. Mennyi próbálkozás és mennyi idő, míg kiépül az izomzat, míg
egyáltalán fel tud ülni. Majd állni, és még járni is! Az hagyján, de mi is
voltunk gyerekek, és bizony mi is végig mentünk ugyanezeken. Kitartottunk, és
vitt előbbre valami, magunk sem tudtuk akkor mi, de most bizony járunk, sőt
futunk, netalántán még sportolunk is. Volt valamink ami legtöbbünknél mostanra
már ez a tulajdonság szunnyad. Sokan csak vegetálnak, megpróbálnak élni, mennek
a társadalom után, túlélnek. Azt gondolod jobb lesz holnap? Hát megint egy
klisé, ha a változást magaddal kezded többre jutsz. Ami bent az, kint és ami
kint az bent. Hogy nehéz és lassú a változás és nem látszik mindig azonnal?
Légy rugalmasabb és lazább. Persze! Mondod te:mégis hogyan? Te, aki írod nekem
ezeket klisékben gondolkodsz, de én
hogyan vigyem ezt bele az életembe. Erre mit mondok én? Mindannyian egyediek
vagyunk és csodálatosak. Kezdjük ezzel. Hiszed? Nem? Pedig így van!!! Van
valami amit csak te tudsz a legeslegjobban ezen a világon, de lehet, hogy még
nem fedezted fel. Ha felfedezted, hiszel benne! Hiszel bennem, hogy így van?
Jó. Csakhogy nem bennem kell hinned, vagy a rendszerben, a társadalomban, hanem
magadban. Hogy ki vagy és hol a magod, mi is és ki is vagy valójában bizony
neked kell rájönnöd. Légy úton. Az útban bizony hihetsz! A szeretet útja az
univerzum útja, önmagunkhoz vezet. Mi a szeretet? Jó a kérdés, gondolkozz el
rajta, neked mit jelent a szeretet! Mindenkinek mást. Azonban mégiscsak az a
valami, amit a szeretet köntösében bújtatunk tartja össze a világot. Hogy
számodra hogyan nyilvánul meg, mit vársz el tőle, hogyan szeretnéd áramoltatni,
megkapni, adni, bizony beszél rólad, a hiányaidról vagy akár az erősségeidről
is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hogy jön ide az áramlás? A
szeretet áramlás, az áramlás szeretet. A szeretet sok minden mással együtt
elfogadás, de nem megalkuvás. Van különbség. Dolgozni valók magunkon. <o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ha már ismét áramlás, újabb
elmélkedős feladat neked. Könnyebb helyzetben vagy, ha vezettél már autót,
hiszen akkor könnyebben el tudod képzelni, vagy meg is tudod csinálni. Persze
nem kell hozzá autó sem, elég egy bicikli, vagy elmenni az uszodába, vagy
bemenned az örvénylő tömegbe. Ülsz az autóba és vezetsz. Előtted is vannak,
mögötted is vannak, mész, ahogy az út visz. Az agyad szépen összhangba hozz
mindent. A távolságot az előtted lévő autóval, az útkanyarulatokat, az
útviszonyokat, az esetleges válatlan dolgokat, és megannyi mindent. Képzeld
csak el, simán csinálod és észre sem veszed milyen profin áramolsz. Ezt
megannyi helyen érezheted és gyakorolhatod. Ha zenélsz akkor abban, ha éppen
olvasol abban. Gondolj bele. Gyerekként nem csak járni, hanem még olvasni is
megtanultál. Fogalmad sincs mi lesz a könyv végén, de te voltál olyan laza és
bátor, hogy megadtad magadnak a lehetőséget és hiszel abban, hogy végig tudod
olvasni. Hiszen a betűket ismered, és végülis ezek csak szavak. Jó persze. Ha
hangosan felolvasol még szembetűnőbb, hogy mennyire vagy összhangban, nemcsak a
szavakat tudod elolvasni, úgy hogy még sosem láttad, de talán még hangsúlyozol
és mesélsz is! Ez mi! Érted ezt? Mi ez, ha nem varázslat. Benned van a tudás,
és egyszerűen csak áramolsz. Mikor zenélni tanulsz, vagy olvasni még nincs meg
benned ez a valami, az előre látás és figyelés képessége, hogy a pillanaton túl
lás, akár a kottát, akár a betűt, ugyanakkor mégis a jelenben legyél. De mikor
eléred azt a pontot, már összeáll a kép, a tudás, az agyad és valami más
kontrolál és visz. S te hiszel neki. Ember zseni vagy és csodálatos, és egyedi,
mikre vagy képes, hát látod e? Egy lépéssel előtte jársz a dolgoknak, de mégis
tökéletesen a jelenben vagy, és így jön létre a szó, amit olvasol és még
értelme is van. Hát nem csodálatos? Hát így kell áramolni is!! A hit ott van
benned, mégha a mélységben is lapul. Ha nem hinnél, nem olvasnál, nem vezetnél,
ki sem mennél a tömegbe, de mégcsak nem is járnál. Csak gügyögnél és babaként
viselkednél. De te valamikor döntöttél, fejlődsz, tanulsz. Ilyen ez, így megy
ez, amíg élünk. Félünk, élünk, fájunk, pont mint a gyerekek, ők azonban tartják
az irányt, viszi őket az iránytű, ösztöntől tudják merre tart a fejlődés útja.
Mi a te irányod, mi az iránytűd? Elvesztetted? Hogyan jutsz vissza a szeretet
áramába? Keresd meg, hidd el megéri… Nem
tudod mi vár rád a könyved végén? Hát olvasd végig. ;)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<o:p></o:p> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_eUtDVKynasjZrYhs7wOcXPd6Hx4Ug8BdDQLMEsYv_FPHg1qupoeAN3um1deK9W0KoAfaVH6um2Z_jUJgTHiO2f8Tk0Gexyzal87XUZTqAwPp7hDweyAmLQCf7nqd2NoHruFib4GLjuI/s1600/flow.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_eUtDVKynasjZrYhs7wOcXPd6Hx4Ug8BdDQLMEsYv_FPHg1qupoeAN3um1deK9W0KoAfaVH6um2Z_jUJgTHiO2f8Tk0Gexyzal87XUZTqAwPp7hDweyAmLQCf7nqd2NoHruFib4GLjuI/s320/flow.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Christin B Lona</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/05147882283196517913noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8070846332255187108.post-41831677003303319082015-06-19T08:12:00.002-07:002015-06-19T08:12:54.640-07:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhl6f-9TDci_HYLjWpOyu94abz2QIpY12nPW3M8vJ7U1cLvW-mzyqEkogui2bNar488LjVRWXRFKkiqbCPk2uF4xWPeU2-lcuToNxKPrv082ydMQmfeVBfyS5xDbiTGyh2SwDeOeOOopA4/s1600/125969.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhl6f-9TDci_HYLjWpOyu94abz2QIpY12nPW3M8vJ7U1cLvW-mzyqEkogui2bNar488LjVRWXRFKkiqbCPk2uF4xWPeU2-lcuToNxKPrv082ydMQmfeVBfyS5xDbiTGyh2SwDeOeOOopA4/s640/125969.jpg" width="640" /></a></div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/05147882283196517913noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8070846332255187108.post-71043151004905237242014-03-25T02:10:00.001-07:002014-03-28T01:36:56.144-07:00Munkahely-család <div style="text-align: justify;">
<em><strong>Avagy a munkahely-család rendszerenergetikája</strong></em><br />
<br />
A munkahely olyan, mint egy család. Néha többet töltünk a munkahelyünkön mint otthon a családdal. </div>
<div style="text-align: justify;">
Munkatársaink barátokká, tanítóinkká vállnak, így vagy úgy, de segítenek bennünket. A kollegáink vagy barátainkká, vagy ellenségeinké vállnak, ki mit lát benne. Valójában tanítónk, akik segítenek bennünket fejlődésünkben, a határainkat feszegetik, és biztonságot adnak. Pont mint a család. Nézzük meg, hogy pontosan hogyan is épül fel:</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha jól belegondolunk, igen, a munkahely megadja a biztonságot, anyai, atyai gondoskodást...</div>
<div style="text-align: justify;">
Gyerekkorában az ember a családon keresztül érzékeli a világot. A családtól megkapsz egy bizonyos szintű gondoskodást, és gondtalanságot is. Hiszen nem kell azon gondolkodnod, miből fogsz enni, hogyan kell bizonyos dolgokat megoldanod, mert a szülők megoldják helyetted.</div>
<div style="text-align: justify;">
Vannak a szülők, nagyszüleid, és vannak a testvéreid, (ha vannak), akiktől az energetikai rendszer szerint adsz, vagy éppen kapsz... Illetve mindkettő. Még akkor is így van, ha éppen nem tudatos. A munkahely is ilyen... A szülők vagyis esetünkben a főnökök, ők gondoskodnak rólad, hogy mindened meglegyen, pénzed, és biztonságod, és ne kelljen a családon kívül keresned, honnan miből, hogyan. (Ez akkor is így van, ha kis pénzü családból jöttél, akár nagy pénzü családból. Gondolj bele. Gyerekként pont nem érdekelt, hogy mi lesz hogy lesz, az a szüleid gondja volt mindig.) A családban úgy érzed biztonságban vagy. S ahogy a családban is ez kétirányű dolog, úgy a munkahelyen is. (Itt is mindegy a pénz, a lényeg, hogy van egy létbiztonságod, hónapról hónapra, mindegy, hogy sok vagy kevés, van. Ez tőled függ, a tudatalattidból, hogy mennyit keresel, és milyen helyen vagy.) Mert gyerekként, te megcsinálod amit a szüleid mondanak, ahogy mondják, az lesz a világmeglátásod módja. Ha azt mondja apukád, hogy így kell csinálni a karfiolt, akkor te úgy csinálod, és megcsinálod...Gyerek vagy még, tehát nem vitatkozol... A munkehely ugyanez, pepitába!!! Csakhogy a munkahelyen te örök gyerek maradsz... Mert ott nem fér meg a Harcos, mert akkor ez a közeg, ez a család kidob... (Ez is tőled függ, van akinek valamit lehet, van akinek valamit nem, ezt majd később részletezem.) A munkahelyen is, ahogy a családban is vannak testvéreid, a munkatársaid... S persze ott vannak a nagyszülők is... Például van mondjuk egy legfőbb főnök, a cég alapító, az Atya, a Nagyszülő, és mondjuk van az utódja a Szülő. Az Szülő, vagyis esetünkben a Főnök , ő már eleve másképp látja mint a felmenője, pont mint a családi rendszerben, hogy szerinte mit nem csinált jól az őse, ezért változotat dolgokon, de alapból az egész családi munkahelyi rendszer az ő világmeglátása szerint működik. Aztán ott vannak a közvetlen főnökeid is. Ők is az adott családi- munkahelyi rendszert követik, de ők is a szüleid lesznek, hiszen beoszott vagy, tehát felsőbbrendűek, szülők... Nekik is ugyanígy szót fogadsz, akármekkora marhaságot is kérnek éppen. Egy jó családban persze nem feltétlen lenne marhaság, sőt az idősebb adná át a tudást... </div>
<div style="text-align: justify;">
Nagytestvéred pedig az, aki régebbóta van a rendszerben, de lehet az is, aki kinevezett kifőnök, de valójában nem is feltétlen az, vagy te nem érzed annak... Rendszerenergetikailag a családban is a nagytestvér, a szülő, mind feletted van, pont mint a munkahelyen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jönnek az új emberek, akkor ők leszenek a kistesoid, mert még újak, még adni kell neki, bevezetni őket a családi rendszerbe... El kell fogadni ezt a családot, hogy a család része vagy, már az elején eldöntöd, hogy része akarsz-e lenne ennek, vagy sem. Elfogadod-e a feltételket vagy sem... Megnézed az előnyöket és hátrányokat és döntesz. Mindegy mi szerint, fizetés szerint, munkamorál szerint, kollegák miatt maradsz-e. </div>
<div style="text-align: justify;">
A családnak az egyik célja, hogy segít, a másik, hogy visszafog. Ahogy a munkahelynek. Hiszen csak egy bizonyos pontig engeded mozogni. Mikor az ember otthon lakik a szülőkkel, ott a családi fészek melege, vagy éppen hidege, de vélt biztonsága, vagy épp tényleg biztonsága. De ez így is a jó! Mert így megtanuljuk, hogy mit is szeretnénk igazán. Ha a család visszafog két dolog lehet. Vagy hagyod magad és nem csinálod, mert nem engedik amit szeretnél, vagy pont ellenkezőleg azért is megcsinálod, mert ez csak egy teszt, amit te állítottál fel magadnak, tényleg akarod-e. A munkahelyen is így van. A munkahely visszafog, de biztonságot ad, hiszen nem kell magánvállalkozónak lenni, tengődni a világban, bejössz reggel, és csinálod amit mondanak, vagy szereted a munkád, vagy nem. Teszed amit a szülő mond. Most a kisgyerekről beszélek, aki még teszi amit mondanak. Mert van aki továbbfejlődik, és megkérdőjelez. Ha ezt megtetted te is, és kicsit alakítottál a világmeglátásukon, akkor már alakítva jössz ebbe a családi renszerbe. Lehet, hogy teljesen hasonulsz, lehet kicsit lázadsz, és van amiből nem engedsz, de akkor is mindig igazodni fogsz a munkahely-családhoz, különben nem tudsz hozzá tartozni, kivet. </div>
<div style="text-align: justify;">
Igen, mondanátok, de a munkahelyet mi választjuk, viszont a családot pedig nem. Mindent mi választunk, csak a családot előbb. Azokhoz jövünk akikről úgy véljük, hogy a legjobban tudunk tanulni, és persze az is közbeszól kivel is szeretnénk lenni. A munkahelyet is mi választjuk, hol tartunk energetikailag, milyenek a korlátaink, mit tartunk elfogadhatónak és mit nem. Persze a munkahelynél választhatsz, elmehetsz. Csakhogy amíg meg nem tanulod amit kell, ugyanolyan munkahelyi légkört fogsz kapni. Ha a tudatalattid azt mondja, kevés pénz jár sok munkáért, azt kapod. Ha félsz a szülőktől, és mindent megteszel amit mondanak, csakhogy nyugalmad legyen, akkor ki fognak használni, ugyanúgy mint otthon, ugyanúgy a munkahelyen. Ha időközben kifejlődöd, hogy tudsz nemet mondani, a rendszer igazodni fog hozzád, és megengedi neked. Akárcsak a családban. Mindenki a határaidat próbálgatja. Mindegy, hogy szülő vagy vagy gyerek, a határaidat próbálgatják. A munkahely is. Nézz körbe, valakinek lehet azt, amit a másiknak nem. Miért? Mert ő különb, vagy más, vagy főnök, vagy többet tud nálad? Dehogy. Minden a fejben döl el. Egy gyermek, aki otthon is szülő volt, mert a szülök nem mutattak neki határt, nem tudtak nemet mondani neki, ezért esetleg még uralkodott is rajtuk, minden bizonnyal főnök lesz egy munkahelyen, aki másokkal is ugyanezt teheti. Egy gyerek, aki szolgalelkű, az a munkahelyen is az lesz szolga. Azt hozod magaddal ebbe a családba is, amit otthonról, illetve azt amit időközben magadra vettél, megtanultál. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szülőnek lenni nehéz... Munkáltatónak lenni ugyanúgy. Sorsok felett dönteni, sosem egyszerű... Vagy az ember megérzi a hatalom mámorát, és átveszi őt az ego, és azt hiszi mindent megtehet és játszhat másokkal. Vagy túl jó szivű, és akkor átgázolnak rajta, elveszik a vállalkozás... De van egy harmadik lehetőség, jó szülőnek, jó vezetőnek lenni. Nem főnöknek, aki uralkodik, hanem vezetőnek, aki vezet... Aki lát, és szeretettel tanít, aki a felnőtt... </div>
<div style="text-align: justify;">
A család tanít, a munkahely is tanít. Nézz körbe, te épp ki vagy ebben a rendszerben. S, ha úgy érezd valami nem jó, állíts a saját rendszereden. Kezdj neki most. Észre fogod venni, hogy minden változik. Nem hiszed? Próbáld ki! Lehet, hogy ebben a családban nem értik mi történt veled, és nem mindenki viszonyul, de ha megtartod a szintet, és továbbállsz a következő munkahelyed már pont olyan lesz, amilyenre építettél. S ha van elég bátorságod, és erőd, építs fel te egy új családot, vagy éppen munkahelyet. Légy te magad is szülő. Vagy csak légy szabad, és legyél vállalkozó, és neked kell magadról gondoskodnak mindenben. Akkor már nem lehetsz többé gyerek, fel kell nőnöd hozzá. <br />
Bármelyik választod is, a döntés a tiéd. A munkahely-családban maradsz, amely biztonságot ad, vagy kilépsz a fészekből, és magánzó leszel,felelősségel, esetleg új családot alapítasz, új munkahelyet teremtesz.<br />
Ha nem változtatsz és minden ugyanígy marad, akkor sincs semmi, még nem értél meg rá. Csak figyelj...<br />
Viszont, ha léptél néz megint körül a világodban. Észre fogod venni, hogy az egyik család segíti a másikat. Változtattál a munkahelyeden, és ez változást hozott az igazi családi kapcsolataidban is. Vagy változtál otthon, és változik a munkahelyed is... Nem hiszed? Próbáld ki! </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/05147882283196517913noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8070846332255187108.post-50096774858143245792014-01-18T13:42:00.004-08:002014-01-18T13:54:29.410-08:00A seb, mint esély...<div style="text-align: justify;">
Nemrég megkarmolt egy macska... Eléggé látványosakra sikerültek, pont a kezemen, és mélyekre is... Az ember ilyenkor, mit gondol, jaj, egy újabb seb, hogy fog kinézni, és még fájni is fog, és mire meggyógyul... S ha begyullad, és még nehezen is gyógyul... Szólt rögtön az elmém, az egom...</div>
<div style="text-align: justify;">
S így vagyunk az érzelmi, és lelki sebeinkkel is... Pedig minden sebnek van tanítása, és valamit mutatni akar nekünk. Ahogy az én sebem a kezemen... Mi emberek félünk a sebektől, a fájdalomtól, a negatív érzelmektől... Úgy érezzük, nem lehetünk tőlük boldogok, gátolnak minket. Pedig a sebek, csak sebek, elmondják amit meg kell belőle tanulni, és ennyi. Szépen meggyógyulnak, mintha ott sem lettek volna. Mármint normális esetben...</div>
<div style="text-align: justify;">
Csakhogy sokszor belép az ego, az elme, és fél, és megijed, és nyalogatja, erősíti a sebet. Ha kellően ügyes, merthogy a negatív mágia nagyon jól működik bennünk, még akkor is, ha a pozitívban nem is hiszünk, akkor a seb egyre nagyobb lesz, és fájóbb... Mert erősítsük, ahelyett, hogy megértenénk, miért is alkottuk úgy az adott szituációt. S cipeljük a sebeinket, és újabb sebeket szerzünk még mellé, vagy éppen mélyítjük... Mert félünk, hogy megint újabb sebet ejtenek rajtunk. Pedig a sebeink esélyek... Esélyek egy új megközelítésre. A sebeinket kudarcoknak éljük meg, pedig a kudarc sem annyira rossz, mint hinnénk. Egy tudós elme, százezerszer próbálkozik, és mégsem tántorítja el, azt érzi, hogy ez közelebb viszi a céljához. Mert megtalálta azt ami nem a jó... Tehát minden kudarccal közelebb kerül. </div>
<div style="text-align: justify;">
Írhatnék sok példát, milyen esélye van, egy-egy sebnek, mi az amit látnunk kell belőlük... De mindenkinek megvan a maga igazsága, minden sebnek megvan a saját mondanivalója... Csak figyelni kell, látni, és kitárul... Nem az egoval, a személyiséggel, hanem a lélekkel... Akkor elmondja neked a titkát, és meggyógyul... A sebeink az élet része, ezt el kell fogadnunk. A fájdalom is az élet része, csakhogy nem kell beleragadnunk... Az már közel sem az élet része, hanem az egonké...<br />
Az én sebemnek ez lett a tanítása, a seb, mint esély... A tiéd mi?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/05147882283196517913noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8070846332255187108.post-973343539329918002013-12-19T00:29:00.000-08:002013-12-19T05:06:16.756-08:00Világkép...<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; mso-pagination: widow-orphan; text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Century Schoolbook L"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";"><o:p> </o:p></span></i></div>
<span style="font-family: "Century Schoolbook L"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";"> Ahány
ember, annyi világkép, annyi emberkép... De mégis, melyikünké a valóságos, a
miénk, vagy a másiké, jöhet most a kérdés. Mi van, ha mindenkié igaz. Mégis
senkié sem. Mi van, ha igaza van a buddhistának, a kereszténynek, a teozófusnak,
a hindunak, az anyagelvűnek és még sorolhatnánk. Mert bizony mindegyikünknek
igaza van. Mert azok vagyunk, amit hiszünk, hiszen hitünk formálja az
életünket. Márpedig akkor mindegyikünk világa maga a valóság, hiszen benne
élünk.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; mso-pagination: widow-orphan; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Century Schoolbook L"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">-
Na jó, de mindegyikünké mégsem lehet igaz,- gondolod - akkor ez most
ellentmondás. Hiszen mindegyik vallás, életkép más és más. Hogy lehet mégis
mindnek igaza? Rendben ezt értjük, hogy a hitünk a világképünk. De mi köze
ennek az igazi valósághoz? Néha a legegyszerűbb kérdésekre a legnehezebb
válaszolni. Mi a valóság, és egyáltalán ki vagyok én?<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mert vagyok, az biztos. Az, hogy ki, nos igen,
az már igencsak fogós kérdés. S hogy valóság-e, hát talán még az is.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Talán a lélek lennék, vagy csupán a testem?
Igen, itt jön, hogy mindkettő. Mert lélek is vagyok és test is. Ez is lehet
ellentmondás, mert vagy egyik, vagy másik vagyok, de hogy lehetek mindkettő?
Hogy lehet mégis mind igaz, amikor egymással teljesen ellentétesek? Hát például
így. Hogy lélek is vagyok, és test is. Mindkettő és egyik sem. Mert sok más is
vagyok még. Ember, atom, fény, vidámság, szomorúság, gyermek és még
sorolhatnánk. Ez mind én vagyok, de mégis egyik sem. A valóság mindegyik és
egyik sem. Mint mikor három vak ember meg akarja tapasztalni, milyen is az
elefánt. S mindegyikük az elefánt egy másik testrészénél van. Mindhárom azt
gondolja valóságnak, amit éppen tapint. Az egyikük a lábát, a másik az
ormányát, a harmadik a fülét. Vagy mint a hegy példája. A hegyet is
sokféleképpen láthatjuk. Másképp látja a hangya. Neki, egy véget nem érő
hatalmasság. A madárnak, aki fentről nézi egy apró pont. A hegy gyomrában élő
medvének egy barlang, ami oltalmat ad. A túrázó embernek egy kihívás. A hegy
valósága mégis teljesen más. Mindegyik és egyik sem. Mi emberek, emberöltőket
kutattunk át, - és fogunk is még - hogy ráleljünk a valóságra. Mindezt azért
tesszük, hogy többet tudjunk meg önmagunkról, s a világunkról. Honnan jövünk,
kik is vagyunk, és hová is tartunk. S időbe telt mire rájöttünk, ahhoz, hogy
közelebb kerüljünk a válaszokhoz, néha nem kell mást tennünk, csak önmagunkba
pillantanunk.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A költő Rúmi szavaival
élve: "Kerestem fönn, hol lelkem bandukolt táblát és tollat, mennyet és
poklot, de hang rivallt: Mindaz, mit itt kutatsz, tebenned van!" Tettük, s
tesszük ezt mindazért, mert bár nem könnyű új földrészeket, új találmányokat
felfedezni, mégis önmagunk mélyére ásni a legnehezebb.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>S mivel az ember, emberi mivoltát meg nem
tagadva, kötelességének érzi, hogy szavakban öntse azt is, amit szinte
lehetetlen szavakkal leírni, megalkotta a pszichológia fogalmát.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; mso-pagination: widow-orphan; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Century Schoolbook L"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Lélektan és emberkép. Két egymástól
elválaszthatatlan fogalom. Hiszen az ember a lélektől elválaszthatatlan, ahogy
talán a lélek is az embertől. Hogy emberek vagyunk, talán bizonyosság. Hogy
van-e lelkünk, és hogy egyáltalán mi is az a lélek? Nos, igen, ez már nehezebb
kérdés.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; mso-pagination: widow-orphan; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Century Schoolbook L"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hogy milyen az emberkép? Folyton változó.
Ahogy változik a világ, úgy változunk mi is. Gyerekként az ember a világot
hatalmas csodaként éli meg. Minden apróság izgalommal teli. Ahogy belekerül a
felnőtt világba, minden már rangsorolás kérdése lesz. Ezt lehet, ezt nem lehet,
ez jó, ez rossz. S kikerül a szeretettel teli csodából. Benyomások érik,
hatások, s kialakítja magának a saját egyedi életképét. Sok minden
befolyásolhatja. A </span><span style="font-family: "Century Schoolbook L"; mso-bidi-font-family: "Century Schoolbook L";">pszichológia</span><span style="font-family: "Century Schoolbook L"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">
erre is tud jó példákat. Van, aki hasonlót, mint amit lát, s van, aki pont az
ellenkezőjét. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; mso-pagination: widow-orphan; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Century Schoolbook L"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Honnan tudjuk, melyik világot válasszuk? Jön
az újabb kérdés. Van aki, úgy, hogy rákérdez, mint Popper Péter fia: <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; mso-pagination: widow-orphan; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Century Schoolbook L"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">-
Apa, melyik az igazi világ, a materialista, vagy a spirituális. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; mso-pagination: widow-orphan; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Century Schoolbook L"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Popper
apuka, pedig, bár kicsit furcsállja a kérdést, ezt válaszolja:<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; mso-pagination: widow-orphan; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Century Schoolbook L"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">-
Választhatod bármelyiket, de a spirituális jobb, mert izgalmasabb.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; mso-pagination: widow-orphan; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Century Schoolbook L"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Igen, igaza lehet. Választhatunk jobb jövőt is
magunknak, rajtunk múlik, melyik úton megyünk. Mert választék az van. Volt
mindig is. Most talán még több, mint régebben. Mert az ember folyamatosan fejlődik,
ki tudja talán azért is, mert ez a dolgunk.<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>S ahogyan az évezredek során változott az emberképünk, úgy változott a
pszichológiánk is.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; mso-pagination: widow-orphan; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Century Schoolbook L"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kezdjük az elején: Megszületünk. Na jó, de
hol voltunk eddig? Voltunk valahol, vagy a semmiből jöttünk? Na, itt már van
egy pár különbség az emberképek között. Mert bár mindannyiunknak egyedi, hiszen
a saját kis élettapasztalatunkat tesszük hozzá idővel, mégis csoportokra
osztható mindez. Mert nekünk, embereknek, szavakra, és csoportokra kell
osztanunk mindent, hogy könnyebben megértsük. Vannak pl. a vallási csoportok.
Van olyan vallás, amely szerint létezik lélekvándorlás, s van amelyik szerint
csak egy élet van. S hogy ne legyen olyan egyszerű kialakítanunk világunk,
vannak ezeknek különböző típusai. A buddhisták például a lélekvándorlásban
hisznek, és még rengeteg nép, rengeteg csoport. A keresztényeknél is
hasonlóképpen. Csak ők hitük szerint a lélek nem vándorol, hanem csak egyszer
él. S persze nagyon sok vallású, és hitű közösség létezik.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ami érdekes, lényegileg mind ugyanarról
beszél. Nézzük például a föld keletkezését. A keresztény mondjuk azt mondja:
Isten megteremtette a földet. A materialista: a föld kialakult, és leírja
kémiai, fizikai egyéb folyamatokban hogyan is történhetett.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem személyesít meg hozzá senkit. Az
ezoterikus meg azt mondja: A megnyilvánulatlanból kialakult a megnyilvánult, s
így keletkezett a világ, az univerzum. Mindegyik ugyanaz, csupán a nevük más.
Hiszen, mindegyiknek igaza van! Mert a hívő azt mondja, arra, amit nem ismer,
hogy Isten. Megszemélyesíti. Misztifikálja. Sőt, aztán saját tulajdonságaival
ruházza fel. Így alakul valahogy ki, a megfélemlítő Isten mítosza. A
materialista, azt az ismeretlent pedig megpróbálja ismerhetővé tenni, kivonni a
képletből, és analizálni, fizikai szinten magyarázni. Tudományokat állít fel,
fizikát, kémiát, földrajzot, stb. Kutat az ismeretlen után, hogy nevet adjon
neki. A vallásos inkább azt mondja, Isten, vagy éppen, Krisna. Ő is kutat utána
aztán, tán egy életen át. Csak éppen vallása szerint máshol. Ha például
Krisnás, akkor magában,<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>vagy magán
kívül, ha esetleg keresztény. Attól függően mit mondtak neki. Vagy éppen hogyan
érzi. Mert az ember szerencsére, nem mindig hiszi el, amit mondanak neki. Mert
úgy épül fel, hogy előbb, vagy utóbb, mindent megkérdőjelez. Idővel, mindenki
rátalál a saját igazságára. Aztán ugye ott van az ezoterikus, vagy spirituális,
nekik is rengeteg válfajuk van. Ők azt mondják a megnyilvánulatlan lett
megnyilvánult. Vagyis az ismeretlenből jött, a már szavakba önthető. Ugye,
ugye, megint az a bizonyos ismeretlen.<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>Mint a matematikában. Az ismeretlenes egyenleteknek is az a lényegük,
hogy ismerteket csináljunk belőlük. Így lesz az x-ből szám. Mindig változó,
hogy milyen szám, az attól függ, milyen számok voltak még az egyenletünkben.
Ilyesmi a világképünk is. Van egy ismeretlen, (vagy több) és attól függően,
hogy milyen számaink, vagyis információink vannak a képletben, változik az X-ünk.
Így lesz más neve ugyanannak, Isten, Univerzum, Akármi. Az információinktól
függően választunk valóságot magunknak. Sőt ezen információink alapján
választunk hozzá gyógymódot. Mert ez az ellentmondásokkal teli világ, bennünk
közel sincs összhangban. Hiányzik a világból a szintézis. Legalábbis mi úgy
hisszük. Ezért valami felborul bennünk, és azt az egyensúlyt bizony, vissza
kell szerezni. Hogyan? Nos igen, az emberképünktől függően. A materialista,
elmegy az orvoshoz, és az orvos elmondja neki, hogy milyen fizikai betegsége
van a testének. Ráhagy az orvosra mindent. Hisz neki. Ahogy Popper Péter is
hitt az orvosának, mikor éppen diagnosztizált a betegségét. Sőt ő elhiszi, ha
azt mondják Timbuktuban van, akkor ő ott is van. Aztán egy másik ember, akinek
már a nyugati orvos kevés, mert esetleg, még nincs testi baja, de tudja, a
lelkének gondja van. Elmegy a lélekgyógyászhoz. Választék itt is van.
Pszhiológus, pszihiáter stb. Hite, vagy hovatartozása szerint oda megy, akiben
bízik, akitől változást vár. De ő már nem csak várja a másiktól, hogy segítsen,
ő már abban is benne van, hogy tesz érte valamit. S mindeközben, ahogy változik
az emberképünk, úgy változnak a pszichológiai irányzatok. Mert az évszázadok
folyamán teljesen megváltozik a képünk. Kialakul az analitikus, a behaviorista,
a kognitív, a szubjektivista, stb. Országonként és helyenként, és koronként
változó. Az irányzatok jönnek és mennek. Mert mindig a valóság felé közelítünk,
és fejlődünk, és mindegyiknek megvan a maga igazsága. Van, hogy messze van tőle,
s van, hogy csak egy kicsi. S van, hogy ragaszkodunk, a be nem válthoz.
Merthogy az embernek ott van az egoja is, aki még akkor is köti az ebet a
karóhoz, amikor már nincs is eb.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ego.
Újabb szó a gépezetben. S mi is az ego? Hát, az a hitünktől függ. Megint! Az
ego az, aki küzd bennünk, aki kirekeszt, aki fél, és fáj, és folyton rág
bennünket. Ezt így csináld, ezt ne így csináld, ez tetszik, ez nem tetszik. Bármilyen
is a képünk őróla, kis is ő, vagy mi is ő, vagy mi is az ő neve épp, akkor is
ugyanazt csinálja bennünk. Mi pedig ezt az egységtől kirekesztett valakit
próbáljuk valahogy összekovácsolni magunkban, valahogy szintézisbe hozni. S
ehhez kérünk segítséget a pszichológiától. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; mso-pagination: widow-orphan; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Century Schoolbook L"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Létezik
olyan közösség, akik szerint az ember a test, a szellem, a lélek egysége. S
léteznek olyanok, akik csak a fizikai testükkel azonosítják magukat, mert csak
az tapintható. De az érzelmeid sem tapinthatóak, és mégis vannak. De akkor hogy
is van? Akkor azok nem is léteznek? De hiszen, érzed! Tehát létezik, de mégsem
látod. Hogy is van ez? Azt elfogadod, mert érzed. Akkor meg van. Bár nem látod,
de van, mert valamilyen módon mégis látható. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Csak éppen másképp. Na, valahogy így működik
az emberképünk is. Valahogy látjuk azokat a dolgokat, amikben hiszünk. Vagy
érezzük, vagy esetleg valahonnan csak tudjuk. Érezzük, hogy valami van, a
fizikai világon kívül is. Mert megmutatkozik. S mindenkinek másképpen
mutatkozik meg. Vagy sehogy se. Mert nem tudja, hogy valamit figyelni kéne. Nem
tanították meg rá. Tehát különbözünk. S ezért van annyi irányzat, annyi
betegség, és annyi gyógymód. Bár nagyon hasonlónak látszanak betegségeink, de
mégis egyénenként változók. S erre kezdünk rájönni. Ezért aztán, már a nyugati
orvoslás lassan kezd kevéssé válni. Jönnek a lélekturkászok, a spirituális
gyógyítók. Meg a keleti orvoslás. Meg a sokezer új gyógymód. Ahogy látókörünk
kitágul, úgy változik a </span><span style="font-family: "Century Schoolbook L"; mso-bidi-font-family: "Century Schoolbook L";">pszichológiánk</span><span style="font-family: "Century Schoolbook L"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">
is. Kialakul pl. a kvantum</span><span style="font-family: "Century Schoolbook L"; mso-bidi-font-family: "Century Schoolbook L";">pszichológia</span><span style="font-family: "Century Schoolbook L"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">,
a holisztikus szemlélet. S kezdjük azt hinni, hogy talán ebben a nagy
látszólagos káoszban minden mindennel összefügg. S talán nincs is kívül és
belül, s talán ebben a káoszban van valami más, valami hatalmas rendezőelv... De
ez már egy másik téma…<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; mso-pagination: widow-orphan; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Century Schoolbook L"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Jó, jó, talán hisszük, talán elgondolkoztunk
azon, amit mondasz, - gondolod - de mégis, hogy jön össze a lélekvándorlás, és
az a sok - sok vallás, életkép, Istenkép, hogy lehet az mind, ugyanaz és mégis
ennyire különböző? Hát sehogy, és mindenhogy.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; mso-pagination: widow-orphan; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Century Schoolbook L"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Aki a lélekvándorlásban hisz, azt mondja,
létezik karma. Nézzük meg a karma fogalmát. A karma szó maga az ok okozati
cselekvést jelenti. Azt kapom vissza, amit adtam. Tehát, ha rosszat tettem,
rosszat kapok vissza. Ha jót, jót. Ez akkor is igaz, ha nem hiszed, hogy a
lelked testből testbe vándorol. Aki a megfélemlítő, bosszúálló Isten mítoszát
hordja magával, az is ugyanezt gondolja. Csak nem a visszahatás törvényétől
fél, hanem a megszemélyesített Isten bosszújától. Mindenkinek megvan a maga
félelme, és minden hitrendszeren belül hasonlótól félünk. A rossztól. De mi a
jó, s a rossz? Igencsak hozzáállás kérdése. A karma törvényei szerint, ha
valakivel rosszat tettél visszakapod. Ugyanígy, ha valamiért Isten haragszik
rád, mert rosszat tettél visszakapod. Milyen hasonló igaz? S az ember azt
gondolja, hogy ilyenkor már nincs választása.<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>Pedig van. Ha időközben rájössz: valamiért a helyzetben vagy. Nem az a
lényeg, hogy mit tettünk régen, amiért ide jutottunk. Hanem, hogy mit tanultunk
ezáltal, most.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az ember folyton fejlődik.
Mert ez az életünk része. S itt, akár hisszük, akár nem, nem a szenvedés a
lényeg. Hanem, hogy okuljunk hibáinkból. Hogy ráébredjünk, mit kéne másképpen.
A fejlődés az élet része. Az élet mindig utat tör magának, és az élet fejlődéssel
jár. A rossz rendszer előbb utóbb leomlik, és egy új világ épül fel helyette.
Ezeket is lehet kisebb és nagyobb szinten szemlélni. Mikro és makro szinten. S
ezekre is kezdünk már rálátni a teozófiai és szellemtudományok illetve a
lélektan által.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Akár tudjuk, hogy a mostani
életünk hol is tart a bolygónk történelmében, akár nem, mi is ugyanazt éljük
meg önmagunkban. Megszületünk, és fejlődünk. S van szabad akaratunk és
választásunk. S okulni tudunk hibáinkból. A világ hozzánk viszonyul. Ha azt
hisszük ellenünk van, így lesz. Ha tudjuk, hogy értünk, akkor így lesz. Mert az
élet elvárásunk tükörképe. A világ segít és gyógyít. Folyton, még akkor is, ha
nem hiszed. A karmából is bármikor kiléphetsz. Ha rájössz, mi volt a
mondanivalója. Mit kellett tanulnod ebből. Az élet egy nagy iskola. Mindannyian
ugyanoda tartunk, csak az utunk más. Meg a tempónk. S ez jó. Van aki, még csak
általánosba jár az élet iskolájában, van, aki már egyetemista. Az
egyetemistákból lesznek a tanítóink. S van, aki többször is megbukik és
ismétel. Nem baj! Jól megtanulja majd! Aztán, majd, ő is jobban tudja tanítani
másoknak. S van, aki már kijárta az iskolát, és csak azért jön vissza, hogy
nekünk, többieknek segítsen. Mint egy fiú, akinek nincs keze, se lába, és mégis
boldog, és tanít az élet szeretetére, igazságaira, s közelebb juttat minket az
igazi valósághoz. S ahogy az élet iskola, úgy az életünkben lévő különböző
helyzeteink, és szereplőink is mind, mind a tanítónk. S attól függően, hogy
melyik osztályba járunk, attól függően kapjuk meg a gyógymódokat is. Amilyen az
emberképünk, olyan a pszichológiánk. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; mso-pagination: widow-orphan; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Century Schoolbook L"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Különbözünk,
kultúránkban, világunkban, életvitelünkben. Azonban mégis megférünk mind egymás
mellett. S mellettünk ott élnek az állatok, a növények, és sok minden mással is
osztozunk még a létben. Mivel néha különbözőségeink erősek, elkerülhetetlenek a
súrlódások. Ilyenkor harcolunk önmagunkért, képünkért, világunkért. Mindannyian
másért és mégis ugyanazért. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; mso-pagination: widow-orphan; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Century Schoolbook L"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az elején feltett kérdésre visszatérve, hogyan
fér meg a sok világ egymás mellett, hogy lehet mind igaz, és mégis egyik sem. A
válasz ott rejlik bennünk. Vagy körülöttünk. Csak figyelni kell…<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; mso-pagination: widow-orphan; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Century Schoolbook L"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";"><o:p> </o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; mso-pagination: widow-orphan; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Century Schoolbook L"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";"><o:p> </o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0pt; mso-pagination: widow-orphan; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Century Schoolbook L"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";"><o:p> </o:p></span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/05147882283196517913noreply@blogger.com0